"Ritter Ida írása nem sorolható be egyszerűen az ismert irodalmi kategóriákba, sem a keresztyén szerzők leggyakoribb megoldásaihoz nem hasonlítható.
Minden tekintetben egyedi, sajátos úgy, ahogyan mindnyájan egyediek vagyunk Isten teremtményeiként.
Hét mozaikdarab az, amivel szeretném ajánlani minden kedves olvasónak ezt a könyvet. Hét szó az, amivel meg tudom ragadni leginkább, miért szeretem ezt a művet, és miért lesz szerethető más számára is.

MAGÁVAL RAGADÓ
Olyan ez, mint amikor hazaérkezel, megpihensz, elengeded magadat a kedvenc kanapédon, s egy számodra kedves ember leül melléd a fotelbe, ahová mindig ülni szokott. Minden adott hozzá, hogy elkezdődjön, amire igazán vársz: mesél és csak mesél. Elmondja a történeteit, birtokában van mindannak a képességnek, amely a szavakban szükségeltetik ahhoz, hogy jó legyen őt hallgatni. És az ember csak hallgat, és miközben a kanapén van, már lélekben máshol jár. Magával ragadó módon tárul fel az írásban előttünk nagyon sok élethelyzet, az egész életút. Arcok jelennek meg, karakterek formálódnak, szövevényes szálak fonódnak, utak jelennek meg, mintázatok rajzolódnak ki előttünk a történetmesélésben.
Könnyű kapcsolódni hozzá, mert élvezetes hallgatni, érdekes olvasni. Mert érdekes az író, hiteles ember, jó mesélő.

MEGTISZTELŐ
Sok mindenről lehet érdekesen mesélni, de e könyv szerzője magát tárja fel, a saját belső útjaiba enged betekintést. Megmutatja, milyen, amikor gyenge, amikor kiszolgáltatott, amikor örül, amikor sír; megosztja velünk, hogy mi az, ami fáj és hogyan talál megbékélést, hogyan tud megbocsátani, újat kezdeni, tűrni, elhordozni, reménykedni, szeretni… élni. Megtisztelő, amikor valaki ilyen mélyen és őszintén tárja fel magát egy olyan világban, ahol az emberek nagy része másnak akar látszani, mint amilyen valójában.
Igazi farizeusi kor az, amelyben élünk, Ida szavai viszont lerántják e gondolkozásról, hozzáállásról a leplet azzal, hogy megmutatja a szavaival, felvállalt őszinteségével, mi a farizeusi képmutatás ellentéte: mit jelent embernek lenni: gyengének, nem tökéletesnek, valóságosnak, hitelesnek. Különösen megtisztelő a történetek részleteinek megosztásai, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy az olvasó megismerhesse az utat, a belső világot, s közben tudjon kapcsolódni is, és felbátorodjon a valós, hiteles életre.
Számomra különösen értékes, ahogy a vívódásokat, nehézségeket megosztja azok töredékességével, részben megoldhatatlan és feloldhatatlan természetével,ami mégis elfogadható, elhordozható a Krisztusban gyökerező, újjászületett ember számára.

MEGHÖKKENTŐ
Nincs rá jobb szó. Mindenestől az. Látni az emberi sorsot és Isten tervét, munkáját. A megtisztelő őszinteség mellett a meghökkentő kegyelem ragyog fel a sorok közt, a történetekben. A rácsodálkozás arra, hogy a „Nagyobb Ő” nem egy frappáns cím csupán, hanem igazság, valóság. Amikor az ember erre rádöbben, ezt meglátja, ezt megérzi, akkor éli át saját kicsiségét. Isten meghökkentő cselekvése, megrendítő jelenléte nemcsak a nagy, katartikus spirituális élményeken keresztül válik nyilvánvalóvá, hanem életünk kis mozzanataiban, szabadításaiban, a reménytelenség ellenében megjelenő reményben, bizonyosságban. Az az ember képes igazán szabad lenni, aki találkozott ezzel az Istennel. Az Istennel, aki miközben hatalmas, mégis alászállt, és emberré lett. Az ilyen személy szabad arra, hogy kimondjon dolgokat, szabad arra, hogy kérdéseket te-gyen fel, szabad arra, hogy saját jelentőségének és jelentéktelenségének titka-it, mélységeit megélje; szabad arra, hogy rámutasson közösségi megakadásokra, olyan dolgokra, amelyeket szótlanul eltűrünk, hagyunk ahelyett, hogy kilépnénk, változtatnák rajta.

EVANGÉLIUMI
Az evangélium ugyanis változást munkál.Gyökeres, valódi, mindent felforgató változást. Nem kis ráncfelvarrást, apró módosítást, kis helyesbítést. Ida úgy mutatja be az életútját, úgy tesz bizonyságot az élő Krisztusról, hogy nyilván-valóvá válhat mindenki számára: valóban csak Krisztus az, aki képes megmenteni, akinél nincs lehetetlen, aki életet ad ott, ahol halál van, aki utat nyit még-is ott, ahol minden bezárul. A sorok között feltárul előttünk a szerző alázata, mert Krisztust engedi az előtérbe, Neki adja a dicsőséget azzal, hogy Ő az abszolút cselekvő a műben – és a való életben is. S miközben ötleteket ad, fontos irányokat fogalmaz meg, sokszor és sokféleképpen tesz vallást arról, hogy egyedül Krisztus által nyerhető el az üdvösség s az értelmes, kiegyensúlyozott, áldott élet e földön.

REMÉNYTELJES
Aki Krisztust mutatja be, az reményt visz a környezetébe, felmutatja a valódi, elmúlhatatlan reménységet. A változáshoz a megtérésen keresztül vezet az út. Megtaláljuk az őszinteség mellett a bűnbocsánat, a változás lehetőségeit is. A megoldás felé mutat minden szó, amely Krisztusról szól: bűnbánat, megté-rés, megújulás az az út, amelyet bejárhatunk. Az olvasót is elérheti ez a hívás. A reménység ugyanis, amelyet felmutat a szerző, nem egy optimizmus, nem egy szebb jövő megálmodása. Ez a reménység arra vonatkozik, hogy akármi is érjen, akármilyen veszteség, fájdalom ér is el, Isten azt végül mind a javamra fordítja, és végső soron minden az Ő dicsőségét fogja szolgálni. A reménység, amelyet láthatunk, kibontakozó reménység: a megújuláshoz vezető út fájdalmas részein, a szembesülés, a bűnbánat során is ott van Krisztus. És Ő vár az út végén is bennünket. Nem vagyunk egyedül sem útközben, sem a megérkezéskor.

GYAKORLATIAS
Az elméleti módon gondolkodó ember sok örömét fogja lelni e könyvben, akárcsak az, aki inkább gyakorlatiasnak tartja magát. A háttérismeret, az öszszefüggések, az érzelmi oldal feltárása után sokszor kaphatunk gyakorlati ötleteket, útmutatásokat a szerzőtől. Nem bízza csupán ránk, hogy próbáljuk alkalmazni mindazt, amit olvastunk, láttunk, hanem elénk tárja élettapasztalatát, bölcsességét, feltárja eszköztárát is előttünk. Csodálatosan bomlik ki az Értékmozaik szemlélete, gondolatisága egy olyan modellé, amely egyedi, mégis könnyen érthető, megszerethető. Ismerős gondolatokat foglal egy nagyon jó rendszerbe, amely segítségünkre lehet nemcsak az életben való eligazodásra, hanem a dolgok rendszerben való elhelyezésére is. Sok gyakorlati példa, kézzel fogható üzenet, segítség, ötlet az, amiért hálás lehet az olvasó.

KÖZÖSSÉGFORMÁLÓ
Egy jó könyv közösséget teremt. Összekapcsolja az embereket, akik olvassák, gondolkoznak rajta, átengedik magukon, akár küzdenek, vitatkoznak is vele. Azokat, akik bárhogyan, de kapcsolódni tudnak hozzá, akik megtalálják benne magukat, el tudják helyezni saját életüket a másikhoz kapcsolódóan. Ez a mű láthatatlan közösséget is formál, mindazokat összekapcsolja, akik együtt éreznek, együtt mozdulnak vele. Ahogy a szerző mintha egy fotelben ülne és mesélne nekünk, úgy többen köré ülve mesélhetünk magunk is: „Igen, ez velem is megtörtént… Igen, ez nekem is fájt… Igen, ebben én is megéltem Isten szabadítását…” Ugyanakkor látható közösség is alakulhat belőle fakadóan: emberek kezdhetnek beszélgetni róla, akár összejárni, találkozni és megbeszélni mindazt, kit hogyan érint, ki hogyan tudja alkalmazni a benne foglaltakat. Sokféle élet, sokféle sors, sokféle megtapasztalás Krisztusról, Isten kereséséről, sokféle bizonyság. Mozaikok, amelyek összeállhatnak egy egésszé, egy képpé. Ez Krisztus teste. Ez Isten országa közöttünk. Kívánom, hogy így öltsön testet mindaz, ami a könyvben foglalt, legyen áldássá, valósággá közöttünk, a családjainkban, gyülekezeteinkben, nemzetünk életében!"

Dr. Thoma László
református lelkipásztor

A címlapkép forrása: hiros.hu